az egyiptomi vallás monoteista volt, alakjai antropomorfok voltak, és rengeteg teremtésmítosz övezte őket. (pl. Piramisszövegek)
istenek és istennők
Összesen 130 isten és istennő létezik az ókori egyiptomi kultúrában, de ezek közül rengeteg lényegtelen van közöttük. Majdnem mindegyiknek állatfeje és emberteste van. Az alábbiakban a legfontosabb isteneket ismertetem:
Hórusz: az egyik legfontosabb isten. Sólyomként, vagy sólyomfejjel és embertesttel ábrázolták, és néha a kettős koronával a fején. A Hórusz szeme jelkép a megújulást jelentette, és a múmia mellkasára tették a Hórusz-szeme nyakláncot. A mitológiában Ozirisz és Ízisz fia, és az ég ura.
Széth: a zűrzavar, a viszály és a rossz dolgok istene. A mitológiában Geb én Nut fia, Ízisz testvére. Általában szamárfejjel ábrázolták, vagy állatként (disznó, okapi, szamár). Hóruszt életveszélyesen megsebesítette, majd üldözte, és a két isten harcban áll egymással.
Thot: az írás, az orvoslás és a tudományok istene, az írnokok pártfogója. Pávián-vagy íbiszmadárfejjel ábrázolták, kezében papirusszal vagy írónáddal. A mitológiában rokonság nélkül áll, ugyanakkor fontos szerepe van: ő jegyzi fel az ítéletet a szív megmérettetésénél (lásd: Az alvilág fejezetnél), és ő írja fel Szesattal, az írás istennőjével a fáraók nevét az ised-fa leveleire. Néha ő röpíti fel a halott lelkeket szárnyával az égbe. Ő gyógyította meg Hóruszt, miután az égisten szemét Széth megsebesítette.
Khnum: ő irányítja a Nílus folyását. Csavart szarvú kosfejjel ábrázolták. Az alvilági vizek őrének is tartották. Teremtő isten, a Nílus agyagjából alkotta meg fazekaskoronggal az embert és annak lelkét. Később úgy gondolták, hogy az embereket és a világot is ő teremtette. Sok képen vizesedénnyel ábrázolják, vagy kancsókkal.
Hathor: a szerelem, a szépség, a boldogság, a zene, a részegség, a termékenység és az anyaság istennője. Égi istennő. Legtöbbször tehén alakkal ábrázolták, de emberként is, napkoronggal a fején. Ruhája vörös volt, ami a szenvedély színét jelképezte, de szent színe a türkiz. Gyakran tart tükröt a kezében, ami a szépségére utal. Néha vízilóként is ábrázolták. Hathor eredetileg Ré lánya volt, és Hórusz férje. A Tejút megszemélyesítője, mivel a Tejutat az égi tehén tejének tartották.
Szobek: Szebeknek, Szobekhotepnek is hívják, a víz és a kiáradt Nílus vize. Néith fia, krokodilfejjel vagy krokodilként ábrázolják. Kultuszközpontja a Fájjúm-oázis. A mitológiában Szobek biztosítja a termékenységet és a bőséget, de máshol az emberek és az istenek védelmezőjének tartják (a félelmetes külsejével riasztja el a sötét erőket), néha meg azt mondják, hogy Ré és Ozirisz ellensége.
Ré: ő a napisten, Egyiptom történelmének egyik legjelentősebb istene. Történelme során több istennel is egybeolvadt: Hórusszal, Amonnal és Atummal. Hatásköre az égre, a földre és az alvilágra is kiterjedt. A a fáraó isteni atyjának is tekintették. Általában napkorongként ábrázolják, amit egy ureusz ( egy kobra jelkép) vesz körül védelmezően, vagy kos-sólyom-vagy szkarabeuszfejű emberként is. Gyakran kiterjesztett szárnyai is voltak. Ré naponta végighaladt az ég óceánján egyik horizonttól a másikig Mandzset nevű bárkájával ("Az évmilliók bárkája"). Éjjel áthaladt az alvilágon Meszektet nevű bárkáján. Útjára istenek kísérték, többek közt Hu, Szia és Mehen; ők védelmezték az alvilág szörnyeivel szemben (itt Széth isten is pozitív szereplő, mert megmentette Rét Apóphisztól, a hatalmas kígyótól. Reggel, miután átkelt az alvilágon, Ré újjászületik Nut, az égistennő testéből. Úgy tartották, hogy a fáraó is csatlakozik hozzá halála után a Mandzset bárkájában. Mivel Ré teremtő isten is volt, úgy tartották, hogy ő teremtette meg a társadalmi rendet, és ő volt az első fáraó.
Amon: egyike a legrégibb isteneknek Egyiptomban. Nevének jelentése "Az elrejtett" vagy "Aki rejtve van". Általában emberként, kettős tollkoronával a fején vagy kosként ábrázolták. Kultusza főleg Thébában alakult ki, ott is a karnaki templom lett Amon imádatának központja. Amont háromféle címmel látták el:
Anubisz: az alvilág és holtak oltalmazója, és a bebalzsamozás istene. Fekvő sakál- vagy vadkutyaként ábrázolták, illetve sakál- vagy kutyafejű emberként. Anubisz bíraként van jelen a szív megmérésénél, amikor is a halott szívét egy mérlegre teszik, a másik serpenyőbe pedig Maat-nak, az igazság istenének tollát rakják. Ha a szív nehezebb, akkor azt felfalja Ammut, egy alvilági szörny. Ő tartja számon a holtak szívét.
Ozirisz: az egyik főisten. Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. A túlvilág és a halottak istene, az alvilág életed adó ura, a termőföld istene, ő tanította meg az embert a földművelésre. Kapcsolatba hozták az áradással és Szirisz csillagával is (az a csillag, amiből az egyiptomiak az áradást illetően tájékozódtak). A fáraók örök életét is vele azonosították. Emberi alakja van, fáraói jelvényekkel, zöld bőrrel, múmiapólyában ábrázolták. Abydoszban van a fő temploma, az Ozirion. Úgy gondolták, hogy a fáraó halálakor Ozirisszé változik, aztán ezt az emberekre, sőt a szent állatkra is kiterjesztették.
Ízisz: anyaistennő, az Ókori Egyiptom egyik leghíresebb istennője, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz felesége, Hórusz anyja. Neve trónszéket jelent. Hosszú ruhát viselő nőként ábrázolták, fején a trónt jelentő hieroglifával, néha lótuszvirággal a kezében vagy szikomorfaként. Kezében botot és ankhot (füles keresztet) tartott. Történetében nem találunk helyi kultuszokat. Ízisz egyik fontos szerepe az elhunyt fáraó segítése volt, így – három másik istennővel együtt (Nebethet, Neith, Szelket) – a temetkezésben is fontos szerepet töltött be.
Széth: a zűrzavar, a viszály és a rossz dolgok istene. A mitológiában Geb én Nut fia, Ízisz testvére. Általában szamárfejjel ábrázolták, vagy állatként (disznó, okapi, szamár). Hóruszt életveszélyesen megsebesítette, majd üldözte, és a két isten harcban áll egymással.
Thot: az írás, az orvoslás és a tudományok istene, az írnokok pártfogója. Pávián-vagy íbiszmadárfejjel ábrázolták, kezében papirusszal vagy írónáddal. A mitológiában rokonság nélkül áll, ugyanakkor fontos szerepe van: ő jegyzi fel az ítéletet a szív megmérettetésénél (lásd: Az alvilág fejezetnél), és ő írja fel Szesattal, az írás istennőjével a fáraók nevét az ised-fa leveleire. Néha ő röpíti fel a halott lelkeket szárnyával az égbe. Ő gyógyította meg Hóruszt, miután az égisten szemét Széth megsebesítette.
Khnum: ő irányítja a Nílus folyását. Csavart szarvú kosfejjel ábrázolták. Az alvilági vizek őrének is tartották. Teremtő isten, a Nílus agyagjából alkotta meg fazekaskoronggal az embert és annak lelkét. Később úgy gondolták, hogy az embereket és a világot is ő teremtette. Sok képen vizesedénnyel ábrázolják, vagy kancsókkal.
Hathor: a szerelem, a szépség, a boldogság, a zene, a részegség, a termékenység és az anyaság istennője. Égi istennő. Legtöbbször tehén alakkal ábrázolták, de emberként is, napkoronggal a fején. Ruhája vörös volt, ami a szenvedély színét jelképezte, de szent színe a türkiz. Gyakran tart tükröt a kezében, ami a szépségére utal. Néha vízilóként is ábrázolták. Hathor eredetileg Ré lánya volt, és Hórusz férje. A Tejút megszemélyesítője, mivel a Tejutat az égi tehén tejének tartották.
Szobek: Szebeknek, Szobekhotepnek is hívják, a víz és a kiáradt Nílus vize. Néith fia, krokodilfejjel vagy krokodilként ábrázolják. Kultuszközpontja a Fájjúm-oázis. A mitológiában Szobek biztosítja a termékenységet és a bőséget, de máshol az emberek és az istenek védelmezőjének tartják (a félelmetes külsejével riasztja el a sötét erőket), néha meg azt mondják, hogy Ré és Ozirisz ellensége.
Ré: ő a napisten, Egyiptom történelmének egyik legjelentősebb istene. Történelme során több istennel is egybeolvadt: Hórusszal, Amonnal és Atummal. Hatásköre az égre, a földre és az alvilágra is kiterjedt. A a fáraó isteni atyjának is tekintették. Általában napkorongként ábrázolják, amit egy ureusz ( egy kobra jelkép) vesz körül védelmezően, vagy kos-sólyom-vagy szkarabeuszfejű emberként is. Gyakran kiterjesztett szárnyai is voltak. Ré naponta végighaladt az ég óceánján egyik horizonttól a másikig Mandzset nevű bárkájával ("Az évmilliók bárkája"). Éjjel áthaladt az alvilágon Meszektet nevű bárkáján. Útjára istenek kísérték, többek közt Hu, Szia és Mehen; ők védelmezték az alvilág szörnyeivel szemben (itt Széth isten is pozitív szereplő, mert megmentette Rét Apóphisztól, a hatalmas kígyótól. Reggel, miután átkelt az alvilágon, Ré újjászületik Nut, az égistennő testéből. Úgy tartották, hogy a fáraó is csatlakozik hozzá halála után a Mandzset bárkájában. Mivel Ré teremtő isten is volt, úgy tartották, hogy ő teremtette meg a társadalmi rendet, és ő volt az első fáraó.
Amon: egyike a legrégibb isteneknek Egyiptomban. Nevének jelentése "Az elrejtett" vagy "Aki rejtve van". Általában emberként, kettős tollkoronával a fején vagy kosként ábrázolták. Kultusza főleg Thébában alakult ki, ott is a karnaki templom lett Amon imádatának központja. Amont háromféle címmel látták el:
- A levegő istene. Eredetileg a levegő és a szél istene volt az Ogdoádban, a hermopoliszi teremtésmítoszban, amely egyike a kozmoszt felépítő négy alapelvnek. Ekkor kék színnel ábrázolták, az ég és a levegő színére utalva. neki is volt női megfelelője: Amanuet.
- A teremtő. Egyiptom első átmeneti korában Ámon már mint teremtő, az istenek atyja jelent meg. Női része különvált tőle és feleségeként szerepelt, akit ekkor Mut-nak hívtak. Ámon és Mut egyesül minden évben, ezt az ünnepet hívják Opet-ünnepnek. Ámon és Mut fia Honszu vagy más néven Khonsu, a holdisten. Leginkább emberként ábrázolták, elválaszthatatlan jele az ankh, a füles kereszt volt.
- Napisten. Ámon kultuszának előretörésével összeolvadt az addig különálló Ré napistennel és Hórusz égistennel, elnevezése ekkor Ámon-Ré lett. Kultusza és így papságának ereje ekkor hágott a tetőfokára, az egész birodalomban igen nagy népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy az Ámon-papság sokszor nagyobb hatalmat képviselt a fáraónál is. A XXI. dinasztiától kezdve a birodalmat érintő döntésekben őt kérdezték meg, azaz az istenség szobrát, az jelezte a kérdésben egyetértését vagy ellenvetését - természetesen kiválasztottain keresztül. Ehnaton fáraó ezt a hatalmat törte meg – igaz, csupán ideiglenesen – az új napisten, Aton kultuszának bevezetésével, akit Ámon-Ré helyére, sőt az összes többi isten helyére emelt. Utóda Tutanhamon azonban visszaállította az istenség és vele együtt a befolyásos papság tekintélyét is.
Anubisz: az alvilág és holtak oltalmazója, és a bebalzsamozás istene. Fekvő sakál- vagy vadkutyaként ábrázolták, illetve sakál- vagy kutyafejű emberként. Anubisz bíraként van jelen a szív megmérésénél, amikor is a halott szívét egy mérlegre teszik, a másik serpenyőbe pedig Maat-nak, az igazság istenének tollát rakják. Ha a szív nehezebb, akkor azt felfalja Ammut, egy alvilági szörny. Ő tartja számon a holtak szívét.
Ozirisz: az egyik főisten. Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. A túlvilág és a halottak istene, az alvilág életed adó ura, a termőföld istene, ő tanította meg az embert a földművelésre. Kapcsolatba hozták az áradással és Szirisz csillagával is (az a csillag, amiből az egyiptomiak az áradást illetően tájékozódtak). A fáraók örök életét is vele azonosították. Emberi alakja van, fáraói jelvényekkel, zöld bőrrel, múmiapólyában ábrázolták. Abydoszban van a fő temploma, az Ozirion. Úgy gondolták, hogy a fáraó halálakor Ozirisszé változik, aztán ezt az emberekre, sőt a szent állatkra is kiterjesztették.
Ízisz: anyaistennő, az Ókori Egyiptom egyik leghíresebb istennője, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz felesége, Hórusz anyja. Neve trónszéket jelent. Hosszú ruhát viselő nőként ábrázolták, fején a trónt jelentő hieroglifával, néha lótuszvirággal a kezében vagy szikomorfaként. Kezében botot és ankhot (füles keresztet) tartott. Történetében nem találunk helyi kultuszokat. Ízisz egyik fontos szerepe az elhunyt fáraó segítése volt, így – három másik istennővel együtt (Nebethet, Neith, Szelket) – a temetkezésben is fontos szerepet töltött be.
