családi élet
Az Ókori Egyiptomban a gyerekeket az istenek áldásának tartották. Szegény családokban az anyák nevelték őket, míg a gazdagoknál nevelőszülők voltak. Ha egy házasőárnak nem volt gyereke, sok ideig imádkoztak az isteneknek, vagy leveleket helyeztek rokonuk sírjaihoz. Akár örökbe is fogadhadtak egy gyereket.
A nők egyenlők voltak a férfiakkal, azonos jogaik voltak mindkét nemnek. A fáraók feleségei is igazán uralkodtak, részt vettek a törvénykezésben, habár csak egyetlen női fáraó volt Egyiptom történetében: Hatseput királynő.
A lányok az anyjuktól, a fiúk az apjuktól vagy egy paraszttól tanultak a napi élethez szükésges dolgokat, mesterséget, a háztartás vezetését. Ha a szülők megtehették, 7 éves koruktól iskolába járathatták a gyerekeiket, ahol írást, olvasást tanultak, a lányok pedig otthon sajátították el mindezt.
A gyerekek ápolták nagyszöleiket. Ha a szülők meghaltak, a fiaik örökölték a földet, a lányaik a bútorokat, ékszereket (ha nem volt fiú, a lány is örökölhetett földet).
A nőknek is lehetett munkájuk; ha például a férjük beteg lett, ők vezették a farmot. Dolgozhattak templomokban is táncosként, énekesként, zenészként. A gazdag családoknak szakácsnőjük is lehetett, aki ellátta a ház körüli teendőket. A nők lehettek papnők is.
A nők egyenlők voltak a férfiakkal, azonos jogaik voltak mindkét nemnek. A fáraók feleségei is igazán uralkodtak, részt vettek a törvénykezésben, habár csak egyetlen női fáraó volt Egyiptom történetében: Hatseput királynő.
A lányok az anyjuktól, a fiúk az apjuktól vagy egy paraszttól tanultak a napi élethez szükésges dolgokat, mesterséget, a háztartás vezetését. Ha a szülők megtehették, 7 éves koruktól iskolába járathatták a gyerekeiket, ahol írást, olvasást tanultak, a lányok pedig otthon sajátították el mindezt.
A gyerekek ápolták nagyszöleiket. Ha a szülők meghaltak, a fiaik örökölték a földet, a lányaik a bútorokat, ékszereket (ha nem volt fiú, a lány is örökölhetett földet).
A nőknek is lehetett munkájuk; ha például a férjük beteg lett, ők vezették a farmot. Dolgozhattak templomokban is táncosként, énekesként, zenészként. A gazdag családoknak szakácsnőjük is lehetett, aki ellátta a ház körüli teendőket. A nők lehettek papnők is.
házasság
Parasztlányok 12 év körül, a fiúk pár évvel később házasodtak. Gazdag családoknál kb. 3 évvel később. A szülők választottak gyerekeiknek házastársat, bár néhány fiatal sajá maga választott párt. A fáraóknak mindig több feleségük volt. A ceremónia előtt a vőlegény és menyasszony aláírt egy szerződést. miszerint a feleség mindig támogatni fogja a férjét. Az is benne volt, hogy bármilyen tárgy, amit a feleség hoz a házba, az övé legyen, ha bármilyen okból távol kerülnek egymástól. Lehetett külön földjük, bár általában a férj vezette mindkettőt.
Lehetett válni, ha a férj rosszul bánt a feleséggel, először a családtagok bróbálták javítani a helyzetet, de ha ez sem vált be, az asszony elválhatott férjétől, a gyerekek az ő gondviselése alá kerültek, és újraházasodhatott.
Lehetett válni, ha a férj rosszul bánt a feleséggel, először a családtagok bróbálták javítani a helyzetet, de ha ez sem vált be, az asszony elválhatott férjétől, a gyerekek az ő gondviselése alá kerültek, és újraházasodhatott.
étkezési szokások
Az egyiptomiak általában agyagtűzhelyeknél vagy nyílt tűznél sütöttek, főztek, pároltak. Húst kacsát, tehenet, tyúkot, halat ettek. Minden, amit tudnuk a sütésről, a sírokból került elő: ott találtak edényeket, kancsókat, merőkanalakat, tálakat, tányérokat, szitákat, keverőket. A legtöbben agyagtálakat használtak, míg a gazdagok evőeszközei ezüstből, bronzból vagy aranyból készültek.
A legnépszerűbb ital a bor volt, amit árpából készítettek. A száraz árpát kenyérbe sütötték, majd a kenyeret morzsákba törték, elkeverték vízzel és száraz búzával, majd hagyták erjedni. A bort az egyiptomiak állították elő először, bár álalában csak a gazdagok itták. A kenyeret búzából készítették; a búzát lisztté örölték, és szezámmagot, gyümölcsöt adtak, hogy az ízét erősítsék.
A legnépszerűbb ital a bor volt, amit árpából készítettek. A száraz árpát kenyérbe sütötték, majd a kenyeret morzsákba törték, elkeverték vízzel és száraz búzával, majd hagyták erjedni. A bort az egyiptomiak állították elő először, bár álalában csak a gazdagok itták. A kenyeret búzából készítették; a búzát lisztté örölték, és szezámmagot, gyümölcsöt adtak, hogy az ízét erősítsék.
ruházkodás és hajviselet
A férfiak általában egy ágyékkötőt hordtak, míg a nők testhezálló, pántokkal ellátott ruhát. Mindkettő vászonból készült, a gazdagabb embereknek jobb ruhaanyaga volt. A gazdagabbak díszesebb ruhát, az öregek hosszabb ágyékkötőt (szoknyát) hordtak. A kisgyerekek nyáron meztelenek voltak, télen köpenyeket és hosszú ruhákat hordtak. A gazdag nők gyöngyös ruhákat és vállkendőt, a férfiak talárt és ágyékkötőt viseltek. A legtöbben mezítláb vagy olcsó saruban jártak.
A fáraók gazdagon díszített ágyékkötőket és aranytalpú sarut viseltek, és néha díszes kesztyűket is hordtak.
Ékszerként általában talizmánokat és gyűrűket hordtak, amik hitük szerint megvédték őket a balesettől és a gonosztól. A gazdagabbaknak gallérja is volt; minél magasabb rangú volt az illető, annál díszesebb ruházata volt. Egyiptomban a rangot gyakran a ruházat alapján is meg lehetett megállapítani.
Az emberek általában röviden hordták a hajukat; a fiatal lányok kicsiny lófarokba kötötték, míg a fiúk kopaszon hordták. Parókát is használtak, általában ünnepségekre, partikra, és a meleg ellen is védett, vagy kendőt, szűk bőrsapkát húztak a fejükre.
A tisztálkodási rituálék nagyon fontosak voltak. A szegényebbek egy fürdőkádban tisztálkodtak, míg a gazdagoknak saját medencéjük vagy fürdőszobájuk volt. Olajból, citromból és parfümből készült szappant használtak. Az emberek mindennap bekenték magukat egy parfümmel, ami virágból, olajból, illatosított fából és zsírból állt. Ez a folyadék megkímélte őket a bőrük kiszáradásától. Szemfestéket is használtak, ami porrá őrölt fémekből és olajból készült, és az alsó és felső szemhéjra kenték. Gyógyító, védelmező és vakság elleni hatást tulajdonítottak neki. A szájra és az arcra is kentek egy vízből és vörös agyagból készült keveréket. Ezeket a sminkeket speciális kancsókban tárolták, amit kid dobozokba tettek. A nők ezeket a dobozokat elvihették a partikra, és a székük alá tették. A körmüket is néha narancssárgára vagy sárgára festették. Minden egyiptomi ember hordott sminket.
A fáraók gazdagon díszített ágyékkötőket és aranytalpú sarut viseltek, és néha díszes kesztyűket is hordtak.
Ékszerként általában talizmánokat és gyűrűket hordtak, amik hitük szerint megvédték őket a balesettől és a gonosztól. A gazdagabbaknak gallérja is volt; minél magasabb rangú volt az illető, annál díszesebb ruházata volt. Egyiptomban a rangot gyakran a ruházat alapján is meg lehetett megállapítani.
Az emberek általában röviden hordták a hajukat; a fiatal lányok kicsiny lófarokba kötötték, míg a fiúk kopaszon hordták. Parókát is használtak, általában ünnepségekre, partikra, és a meleg ellen is védett, vagy kendőt, szűk bőrsapkát húztak a fejükre.
A tisztálkodási rituálék nagyon fontosak voltak. A szegényebbek egy fürdőkádban tisztálkodtak, míg a gazdagoknak saját medencéjük vagy fürdőszobájuk volt. Olajból, citromból és parfümből készült szappant használtak. Az emberek mindennap bekenték magukat egy parfümmel, ami virágból, olajból, illatosított fából és zsírból állt. Ez a folyadék megkímélte őket a bőrük kiszáradásától. Szemfestéket is használtak, ami porrá őrölt fémekből és olajból készült, és az alsó és felső szemhéjra kenték. Gyógyító, védelmező és vakság elleni hatást tulajdonítottak neki. A szájra és az arcra is kentek egy vízből és vörös agyagból készült keveréket. Ezeket a sminkeket speciális kancsókban tárolták, amit kid dobozokba tettek. A nők ezeket a dobozokat elvihették a partikra, és a székük alá tették. A körmüket is néha narancssárgára vagy sárgára festették. Minden egyiptomi ember hordott sminket.
házak és bútorok
A házak vályogtéglából épültek, mivel a fa ritka nyersanyag volt. A papok kőházban laktak; itt a háznak három része volt: egy fogadószoba, egy hall és a privát szobák. A házak ajtaján és ablakain szőnyegek függtek, hogy kirekesszék a port, a hőséget és a legyeket. A belső falak bőr falikárpitokkal voltak letakarva, és a padlót csempe borította. A családok sokszor a tetőan aludtak a perzselő meleg miatt.
A legtöbb házban csak székek, edények az ékszereknek, ládák a ruháknak és olajlámpák voltak. Minden házban legalább egy légycsapó is volt.
A legtöbb házban csak székek, edények az ékszereknek, ládák a ruháknak és olajlámpák voltak. Minden házban legalább egy légycsapó is volt.
ünnepek és szórakozás
Az élet élvezete az egyiptomiaknál a gyerekkorral kezdődött. Némelyik játékuk, mint a bakugrás és a kötélhúzás ma is népszerű a gyerekek körében. Ránk maradtak festékek, amelyek katonásdit játszó kisfiukat és kézenfogva táncoló lányokat ábrázolnak. A táblás játékok között népszerű volt a kígyó játék. Kisebbek állatfigurákkal, babával és labdával játszottak. Régi egyiptomiak nagyszerű mesemondók voltak, gyerekeiknek színes, sok varázslattal átszőtt történeteken meséltek. Az egyik mese egy viaszkrokodilusról szólt, amely igazivá vált mikor bedobták a vízbe. Nem véletlen, hogy éppen ez az állat vált náluk mesehőssé, hiszen a folyóban hemzsegő krokodilok állandó veszélyt jelentettek.
Néhány játék: búgócsiga: a kúpos búgócsigával úgy játszottak, hogy kézzel erősen megpörgették, vagy megrántották a rátekert papiruszzsineget. A játékot porrá tört kvarcból készítették, amelyet előbb formába öntöttek majd kiégettek.
A legtöbb szórakozás forrása a Nílus volt: az úszás, csónakázás, krokodil-és vízilóvadászt, csónakjáték (ahol férfiak csportjai ültek csónakokban és megpróbálták egymást hosszú botokkal a vízbe lökni) mind-mind élvezetet jelentettek az egyiptomiak számára. A sivatagban vadászás is jó szórakozás volt; a férfiak általában gyalog vadásztak, de lovakkal és szekerekkel is mentek. Nyulakra, hiúzra vagy rókára vadásztak.
A lakodalmak is népszerűek voltak, főleg a gazdagok körében; it rengeteg ételt és italt szolgáltak fel, és közben nők énekeltek vagy zenéltek: furulyán, hárfán vagy lanton. A fontosabb isteneknek is voltak ünnepeik, amit papok vezettek; ilyenkor áldoztak, és az isten szobrát keresztülvitték az utcán. Különösen nevezetes Besz védelmezőp isten ünnepe, ahol az emberek az utcán ünnepeltek, és oroszlánfej-formájú maszkot vettek fel (Beszt főleg oroszlánfejű törpeként ábrázolták), miközben csörgődobosok és táncolók kísérték őket.
Néhány játék: búgócsiga: a kúpos búgócsigával úgy játszottak, hogy kézzel erősen megpörgették, vagy megrántották a rátekert papiruszzsineget. A játékot porrá tört kvarcból készítették, amelyet előbb formába öntöttek majd kiégettek.
A legtöbb szórakozás forrása a Nílus volt: az úszás, csónakázás, krokodil-és vízilóvadászt, csónakjáték (ahol férfiak csportjai ültek csónakokban és megpróbálták egymást hosszú botokkal a vízbe lökni) mind-mind élvezetet jelentettek az egyiptomiak számára. A sivatagban vadászás is jó szórakozás volt; a férfiak általában gyalog vadásztak, de lovakkal és szekerekkel is mentek. Nyulakra, hiúzra vagy rókára vadásztak.
A lakodalmak is népszerűek voltak, főleg a gazdagok körében; it rengeteg ételt és italt szolgáltak fel, és közben nők énekeltek vagy zenéltek: furulyán, hárfán vagy lanton. A fontosabb isteneknek is voltak ünnepeik, amit papok vezettek; ilyenkor áldoztak, és az isten szobrát keresztülvitték az utcán. Különösen nevezetes Besz védelmezőp isten ünnepe, ahol az emberek az utcán ünnepeltek, és oroszlánfej-formájú maszkot vettek fel (Beszt főleg oroszlánfejű törpeként ábrázolták), miközben csörgődobosok és táncolók kísérték őket.
