Ehnaton reformja - Aton tisztelete
IV. Amenhotep első öt uralkodási évében Aton már elkezdte ugyan háttérbe szorítani a többi istent,[32] de kultuszát még nem kísérelték meg kizárólagossá tenni, és Ámon papságát sem üldözték – a 4. évben Ámon főpapja még mindig hatalmon volt, és a szed-ünnepen is részt vettek Ámon kamarásai.[33] Aton tisztelete ebben az időben még nem nevezhető egyistenhitnek, csupán henoteizmusnak, azaz a fáraó, bár egyedül Atont tisztelte, elismerte a többi isten létét is.
Ehnaton, Nofertiti és két lányuk Az ötödik évben drámai változásokra került sor. Egy levél, amelyet Ipi, a király memphiszi háznagya küldött, még arról számol be, hogy Ptah templomában minden a megszokott rendben megy, ez a levél azonban az utolsó, mely a fáraót Amenhotepnek nevezi.[28][34] Hogy istene iránti elkötelezettségét mutassa, az uralkodó megvált régi nevétől, az Amenhoteptől, amelynek jelentése „Ámon elégedett”, és az Ehnaton („Aki üdvös Aton számára”[16] vagy „Aki hasznos Atonnak”[35]) nevet vette fel. Nofertiti nevéhez, amely eredetileg egy istenre sem utalt (jelentése: „A gyönyörű nő megérkezett”), hozzátették a Nofernoferuaton („Aton legszebbje”) nevet, ebben a formában először a Hut-benben falain fordul elő.[35]
A karnaki építkezéseik abbamaradtak; Nofertiti Hut-benben temploma után a királyi család nem kezdett több építkezésbe Thébában;[34] Ámon szent városában nem harcolhatott Ámon ellen. Valószínűleg ellenállásba ütközött a nagy hatalmú papság részéről,[35] ezért Aton számára olyan területet választott, amely, ahogy a város alapítószövegében maga Ehnaton fogalmazott, korábban „nem volt sem istené, sem istennőé, sem királyé, sem királynőé, senki más nem mondhatja magáénak”.[36]Ehnaton és családja Új, Atonnak szentelt fővárosa az Ahet-Aton, azaz „Aton fényhegye” vagy „Aton horizontja” nevet kapta (ma El-Amarnaként ismert, és az egész korszakot róla nevezték el Amarna-kornak). A helyszín kiválasztásában szerepet játszhatott egy sziklahasadék, amely épp úgy helyezkedett el, hogy a nap a két szikla közt kelt fel, ahogy az ahet (kb.: „horizont”) hieroglifa.[36] (Az egyiptomi templomok bejárati pülónjai ugyanezt a formát utánozzák.[37]) Maga a város nagyrészt tudatos tervezés eredménye. Határait ún. határkősztélék jelölték ki, melyeken Ehnaton városalapító nyilatkozata olvasható. A sztélékről megtudjuk Ahet-Aton alapításának pontos dátumát – az 5. uralkodási év 8. hónapjának 13. napja –, illetve hogy a fáraó áldozatot mutatott be Atonnak (azon a helyen, ahol a később felépült Nagy Aton-templom legbelső szentélye állt), és felsorolja az épületeket, amelyeket a városban emeltetni tervezett.[38] A közelben kezdte kialakíttatni sírját is, szakítva a dinasztia uralmának korai szakaszában kialakult hagyománnyal, amely a Királyok völgyét jelölte ki az uralkodók temetkezési helyéül. A határkősztélék mindegyikén látható Ehnaton, Nofertiti és mögöttük egy, két vagy három lányuk alakja, fölöttük Aton, akinek kezekben végződő sugarai az ankhot, az élet jelét nyújtják feléjük.[40]
Ahet-Aton gyorsan épült, köszönhetően az újfajta építkezési módnak, amely a korábbiaknál lényegesen kisebb kőtömböket használt.[41] Ehnaton a 6. évben ismét ellátogatott az épülő városba, és újabb határkősztéléket állíttatott, valamint megesküdött, hogy sosem fogja elhagyni a várost. Ez nem szó szerint értelmezendő, valószínűleg csak hagyományos szófordulat volt, mivel ellentmond neki a következő kijelentés, mely szerint ha máshol halna meg, hozzák vissza testét Ahet-Atonba eltemetni.[42] A 6. és 8. uralkodási évet Ahet-Atonban lázas építkezés jellemezte. Ezzel ellentétben Thébában lassan kezdett leállni a munka – a megkezdett Aton-templomokat nem folytatták, a Királyok völgyének sírjain dolgozó munkások faluját áttelelepítették az ahet-atoni munkásfaluba. Az ország többi részén azonban folytak építési munkálatok – a nagyobb kultuszközpontokban, mint például Héliopolisz és Memphisz, szintén épültek templomok Aton számára.[43]
A 8. uralkodási év végére Ahet-Aton elérte azt az állapotot, hogy a királyi család elfoglalhassa.[43] Nem a teljes thébai udvartartás, csak leghűbb alattvalói követték Ehnatont és gyarapodó családját (a 7. vagy 8. évben már negyedik lánya, az anyja után elnevezett Nofernoferuaton is megszületett[30]), közülük a legtöbben nem régi nemesi családokból származtak, hanem a fáraó alacsony sorból emelte ki őket.[44] A hivatalnoki rétegre támaszkodhatott, amelynek tagjait ő emelte magas rangra, de a korábban feltételezettekkel szemben minden bizonnyal a hadsereg támogatását is élvezte, hiszen nélkülük a radikális változtatásokat képtelenség lett volna végrehajtani.[45]
Ugyanebben az évben fordul elő Aton teljes neve utoljára abban a formában, ahogy eddig használták („Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton”),[28] ezután minden, más istenekre tett utalás eltűnt belőle („Él Ré, a Két Fényhegy ura, ki örvend a horizonton az ő megjelenésében mint Ré, az atya, aki visszatér, mint Aton)”.[46]
Az új fővárosba költözés és Aton nevének újabb, a korábbi isteneket nem említő változatának bevezetésével eshetett egybe a vallási reform szigorúbbá válása. Egyiptom többi istenének a kultuszát betiltották, ünnepeiket nem rendezték meg. A templomaiknak korábban juttatott jövedelmek egy részét már korábban is átirányították Aton kincstárába.[47] Megkezdődött a hadjárat a többi isten ellen, különösen Ámon képeinek, nevének és szimbólumainak eltüntetése, kivakarása minden feliratról. Még az olyan fogalmakat, amelyeknek hieroglif jele megegyezett egy-egy isten ábrázolásával (ilyen volt az anya szó, mely egyiptomi nyelven megegyezett Ámon hitvese, Mut nevével, és hieroglif jele az őt ábrázoló keselyűalak volt; másik példa az igazság jelentésű maat szó, melyet Maat istennő ülő figurájával írtak) is másképpen, fonetikusan írták ezentúl, elkerülve a tiltott istenek ábrázolását.[46] Mindez Rét nem érintette, őt ugyanis Ehnaton hangsúlyozottan egynek tekintette Atonnal. Ez abból is nyilvánvaló, milyen neveket kapott Nofertititől született két legfiatalabb lánya, akik nagyjából ebben az időben születtek: Nofernoferuré („Ré legszebbje”) és Szetepenré („Ré választottja”).
Ehnaton, Nofertiti és két lányuk Az ötödik évben drámai változásokra került sor. Egy levél, amelyet Ipi, a király memphiszi háznagya küldött, még arról számol be, hogy Ptah templomában minden a megszokott rendben megy, ez a levél azonban az utolsó, mely a fáraót Amenhotepnek nevezi.[28][34] Hogy istene iránti elkötelezettségét mutassa, az uralkodó megvált régi nevétől, az Amenhoteptől, amelynek jelentése „Ámon elégedett”, és az Ehnaton („Aki üdvös Aton számára”[16] vagy „Aki hasznos Atonnak”[35]) nevet vette fel. Nofertiti nevéhez, amely eredetileg egy istenre sem utalt (jelentése: „A gyönyörű nő megérkezett”), hozzátették a Nofernoferuaton („Aton legszebbje”) nevet, ebben a formában először a Hut-benben falain fordul elő.[35]
A karnaki építkezéseik abbamaradtak; Nofertiti Hut-benben temploma után a királyi család nem kezdett több építkezésbe Thébában;[34] Ámon szent városában nem harcolhatott Ámon ellen. Valószínűleg ellenállásba ütközött a nagy hatalmú papság részéről,[35] ezért Aton számára olyan területet választott, amely, ahogy a város alapítószövegében maga Ehnaton fogalmazott, korábban „nem volt sem istené, sem istennőé, sem királyé, sem királynőé, senki más nem mondhatja magáénak”.[36]Ehnaton és családja Új, Atonnak szentelt fővárosa az Ahet-Aton, azaz „Aton fényhegye” vagy „Aton horizontja” nevet kapta (ma El-Amarnaként ismert, és az egész korszakot róla nevezték el Amarna-kornak). A helyszín kiválasztásában szerepet játszhatott egy sziklahasadék, amely épp úgy helyezkedett el, hogy a nap a két szikla közt kelt fel, ahogy az ahet (kb.: „horizont”) hieroglifa.[36] (Az egyiptomi templomok bejárati pülónjai ugyanezt a formát utánozzák.[37]) Maga a város nagyrészt tudatos tervezés eredménye. Határait ún. határkősztélék jelölték ki, melyeken Ehnaton városalapító nyilatkozata olvasható. A sztélékről megtudjuk Ahet-Aton alapításának pontos dátumát – az 5. uralkodási év 8. hónapjának 13. napja –, illetve hogy a fáraó áldozatot mutatott be Atonnak (azon a helyen, ahol a később felépült Nagy Aton-templom legbelső szentélye állt), és felsorolja az épületeket, amelyeket a városban emeltetni tervezett.[38] A közelben kezdte kialakíttatni sírját is, szakítva a dinasztia uralmának korai szakaszában kialakult hagyománnyal, amely a Királyok völgyét jelölte ki az uralkodók temetkezési helyéül. A határkősztélék mindegyikén látható Ehnaton, Nofertiti és mögöttük egy, két vagy három lányuk alakja, fölöttük Aton, akinek kezekben végződő sugarai az ankhot, az élet jelét nyújtják feléjük.[40]
Ahet-Aton gyorsan épült, köszönhetően az újfajta építkezési módnak, amely a korábbiaknál lényegesen kisebb kőtömböket használt.[41] Ehnaton a 6. évben ismét ellátogatott az épülő városba, és újabb határkősztéléket állíttatott, valamint megesküdött, hogy sosem fogja elhagyni a várost. Ez nem szó szerint értelmezendő, valószínűleg csak hagyományos szófordulat volt, mivel ellentmond neki a következő kijelentés, mely szerint ha máshol halna meg, hozzák vissza testét Ahet-Atonba eltemetni.[42] A 6. és 8. uralkodási évet Ahet-Atonban lázas építkezés jellemezte. Ezzel ellentétben Thébában lassan kezdett leállni a munka – a megkezdett Aton-templomokat nem folytatták, a Királyok völgyének sírjain dolgozó munkások faluját áttelelepítették az ahet-atoni munkásfaluba. Az ország többi részén azonban folytak építési munkálatok – a nagyobb kultuszközpontokban, mint például Héliopolisz és Memphisz, szintén épültek templomok Aton számára.[43]
A 8. uralkodási év végére Ahet-Aton elérte azt az állapotot, hogy a királyi család elfoglalhassa.[43] Nem a teljes thébai udvartartás, csak leghűbb alattvalói követték Ehnatont és gyarapodó családját (a 7. vagy 8. évben már negyedik lánya, az anyja után elnevezett Nofernoferuaton is megszületett[30]), közülük a legtöbben nem régi nemesi családokból származtak, hanem a fáraó alacsony sorból emelte ki őket.[44] A hivatalnoki rétegre támaszkodhatott, amelynek tagjait ő emelte magas rangra, de a korábban feltételezettekkel szemben minden bizonnyal a hadsereg támogatását is élvezte, hiszen nélkülük a radikális változtatásokat képtelenség lett volna végrehajtani.[45]
Ugyanebben az évben fordul elő Aton teljes neve utoljára abban a formában, ahogy eddig használták („Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton”),[28] ezután minden, más istenekre tett utalás eltűnt belőle („Él Ré, a Két Fényhegy ura, ki örvend a horizonton az ő megjelenésében mint Ré, az atya, aki visszatér, mint Aton)”.[46]
Az új fővárosba költözés és Aton nevének újabb, a korábbi isteneket nem említő változatának bevezetésével eshetett egybe a vallási reform szigorúbbá válása. Egyiptom többi istenének a kultuszát betiltották, ünnepeiket nem rendezték meg. A templomaiknak korábban juttatott jövedelmek egy részét már korábban is átirányították Aton kincstárába.[47] Megkezdődött a hadjárat a többi isten ellen, különösen Ámon képeinek, nevének és szimbólumainak eltüntetése, kivakarása minden feliratról. Még az olyan fogalmakat, amelyeknek hieroglif jele megegyezett egy-egy isten ábrázolásával (ilyen volt az anya szó, mely egyiptomi nyelven megegyezett Ámon hitvese, Mut nevével, és hieroglif jele az őt ábrázoló keselyűalak volt; másik példa az igazság jelentésű maat szó, melyet Maat istennő ülő figurájával írtak) is másképpen, fonetikusan írták ezentúl, elkerülve a tiltott istenek ábrázolását.[46] Mindez Rét nem érintette, őt ugyanis Ehnaton hangsúlyozottan egynek tekintette Atonnal. Ez abból is nyilvánvaló, milyen neveket kapott Nofertititől született két legfiatalabb lánya, akik nagyjából ebben az időben születtek: Nofernoferuré („Ré legszebbje”) és Szetepenré („Ré választottja”).
