az alvilág
Az egyiptomiaknál az a hely volt, ahol Ozirisz és Ízisz az árnyak fölött törvényt mondanak. A görögökhöz hasonlóan, az alvilág itt is a halottak országát jelentette. Az ókori egyiptomiak hite szerint az elhunyt lelkének a halál után útra kell indulnia a Duat kísérteties birodalmába. A Duat egyszerre jelenti a csillagok között található, ragyogó másvilágot és a sötét, démonok és szörnyek által benépesített alvilágot, amelyen szűk, csapdákkal teli ösvény húzódik keresztül. Ezen az ösvényen Anubisz, a halál istene vezette végig a halottak lelkét. Anubisz, Ozirisz családjához tartozott. Ábrázolása sakálfejű ember, vagy fekvő sakál. Az egyiptomi istenvilág sokszor szereplő tagjai közé sorolható. A római időkben már ő az alvilág kapujának őre. Neve kötődött még a balzsamozáshoz és szájmegnyitás rítusához is. Anubisz halottakat Ozirisz elé vezette. Ekkor a halottak egy hatalmas mérleg előtt találták magukat, amely mellett Anubisz és a sólyomfejű Hórusz állt, Ozirisz fia (balra). A mérleg egyik serpenyőjében kis urnához hasonló tárgy volt, ez a halott szívét jelképezte. Az egyiptomiak úgy gondolták,” itt lakik az értelem, az ember gondolatainak és cselekedeteinek irányítója”. A másik serpenyőbe Maat tollát tették, ami itt az igazságot jelenítette meg. A találkozáskor ítélet született, amely az igaz, tiszta lélek számára az örök életet hozta el. Aki elbukott a vizsgán azt a végleges megsemmisülésbe taszították. Tehát ha a mérleg serpenyője, a szív és a toll egyensúlyban áll, ekkor a lélek bebocsáttatást nyert Ozirisz halhatatlan birodalmába.
mumifikálás
Az évszázadok során sokféle technikát fejlesztettek ki, de a technológia alapvetően 13 fázisra osztható:
1. A holttest elhelyezése a balzsamozó ágyon.
2. Az agyvelő eltávolítása. Ezt külön nem tartósították, de gyakran külön agyagedénybe helyezték, melyet külön üregbe temettek.
3. A belső szervek eltávolítása, az aorta és a szív kivételével.
4. A testüreg és a zsigerek fertőtlenítése pálmaborral és különböző fűszerekkel.
5. A zsigerek balzsamozása. Ezeket először kb. 40 napig [1] szilárd halmazállapotú nátronlúgba tették, majd olajjal és gyantával kezelték, s végül szalagokkal négy kanópusz-edénybe helyezték.
6. A testüreg ideiglenes kitöltése. A testüregbe nátronnal töltött vászonzacskókat, mézgával kezelt vászontekercseket, szalmát és száraz növényi anyagokat tettek, hogy a dehidratálás során a kiszáradást gyorsítsák.
7. A test dehidratálása. A nátronnal bevont testet 40 napig[1] egy lejtős ágyon tartották.
8. A kiszáradást gyorsító anyagok eltávolítása, a testüreg kimosása pálmaborral, majd szárazra törlése
9. Az állandó töltőanyagok elhelyezése a testüregben. A koponyát gyantával vagy gyantás vászonnal töltötték meg. A mellkasi és a hasüreget mirhával, gyantával átitatott vászonkötegekkel, fürészporral, gyantával kevert fürészporral töltött vászonzacskókkal tömték ki.
10. A test beolajozása cédrusolajjal vagy más drága olajokkal, majd bedörzsölése mirhával, fahéjjal és más kellemes illatú anyagokkal.
11. Az arc nyílásainak, a szájnak, az orrnak és a fülnek gyantával átitatott vászonnal történő tömítése. A XXVI. dinasztia végétől a gyanta helyett vagy annak kiegészítőjeként bitument kezdtek használni.
12. A bőr bekenése olvasztott gyantával, hogy a pórusokat elzárja a nedvességtől.
13. A test bepólyálása. Miután a testet ékszerekkel és amulettekkel ellátták, először a kéz- és lábujjakat, valamint a végtagokat külön-külön pólyálták be, majd a végtagokat is szorosan a testhez rögzítették. Aztán a múmiát egy nagy halotti lepelbe burkolták, és finom vászontekerccsel bepólyálták. Az arcot, a mellkast és a test egyéb részeit kartonázsdíszekkel borították. A kartonázsokat formára vágott és plasztikusan domborított vászon-, illetve papiruszdarabokból készítették, vékony iszapréteggel vonták be; száradás után festett vagy aranyozott díszítésekkel látták el.
A műveletek közben egy pap imádságokat olvasott fel. Végül a múmiát egy többrétegű szarkofágba helyezték.
Az 5. és 7. pont esetében egyes források 70 napot[2] említenek.
Hérodotosz az i. e. 5. században az egyiptomiak balzsamozási módszereiről így írt: „Először egy vaskampó segítségével az orrlikakon keresztül eltávolítják az agyat … azután egy éles etiópiai kővel kivágják a lágyékot, és kiveszik az összes beleket. Mikor a hasüreget kitisztították és pálmaborral kimosták, összetört füstölőszerrel újra kitisztítják, s az altestet összetört és tiszta mirhával, fahéjjal és - tömjén kivételével - mindenféle füstölőszerrel megtöltvén újra bevarrják. Ezután következik a balzsamozás, melynek során a testet hetven napig nátronlúgban áztatják.”
1. A holttest elhelyezése a balzsamozó ágyon.
2. Az agyvelő eltávolítása. Ezt külön nem tartósították, de gyakran külön agyagedénybe helyezték, melyet külön üregbe temettek.
3. A belső szervek eltávolítása, az aorta és a szív kivételével.
4. A testüreg és a zsigerek fertőtlenítése pálmaborral és különböző fűszerekkel.
5. A zsigerek balzsamozása. Ezeket először kb. 40 napig [1] szilárd halmazállapotú nátronlúgba tették, majd olajjal és gyantával kezelték, s végül szalagokkal négy kanópusz-edénybe helyezték.
6. A testüreg ideiglenes kitöltése. A testüregbe nátronnal töltött vászonzacskókat, mézgával kezelt vászontekercseket, szalmát és száraz növényi anyagokat tettek, hogy a dehidratálás során a kiszáradást gyorsítsák.
7. A test dehidratálása. A nátronnal bevont testet 40 napig[1] egy lejtős ágyon tartották.
8. A kiszáradást gyorsító anyagok eltávolítása, a testüreg kimosása pálmaborral, majd szárazra törlése
9. Az állandó töltőanyagok elhelyezése a testüregben. A koponyát gyantával vagy gyantás vászonnal töltötték meg. A mellkasi és a hasüreget mirhával, gyantával átitatott vászonkötegekkel, fürészporral, gyantával kevert fürészporral töltött vászonzacskókkal tömték ki.
10. A test beolajozása cédrusolajjal vagy más drága olajokkal, majd bedörzsölése mirhával, fahéjjal és más kellemes illatú anyagokkal.
11. Az arc nyílásainak, a szájnak, az orrnak és a fülnek gyantával átitatott vászonnal történő tömítése. A XXVI. dinasztia végétől a gyanta helyett vagy annak kiegészítőjeként bitument kezdtek használni.
12. A bőr bekenése olvasztott gyantával, hogy a pórusokat elzárja a nedvességtől.
13. A test bepólyálása. Miután a testet ékszerekkel és amulettekkel ellátták, először a kéz- és lábujjakat, valamint a végtagokat külön-külön pólyálták be, majd a végtagokat is szorosan a testhez rögzítették. Aztán a múmiát egy nagy halotti lepelbe burkolták, és finom vászontekerccsel bepólyálták. Az arcot, a mellkast és a test egyéb részeit kartonázsdíszekkel borították. A kartonázsokat formára vágott és plasztikusan domborított vászon-, illetve papiruszdarabokból készítették, vékony iszapréteggel vonták be; száradás után festett vagy aranyozott díszítésekkel látták el.
A műveletek közben egy pap imádságokat olvasott fel. Végül a múmiát egy többrétegű szarkofágba helyezték.
Az 5. és 7. pont esetében egyes források 70 napot[2] említenek.
Hérodotosz az i. e. 5. században az egyiptomiak balzsamozási módszereiről így írt: „Először egy vaskampó segítségével az orrlikakon keresztül eltávolítják az agyat … azután egy éles etiópiai kővel kivágják a lágyékot, és kiveszik az összes beleket. Mikor a hasüreget kitisztították és pálmaborral kimosták, összetört füstölőszerrel újra kitisztítják, s az altestet összetört és tiszta mirhával, fahéjjal és - tömjén kivételével - mindenféle füstölőszerrel megtöltvén újra bevarrják. Ezután következik a balzsamozás, melynek során a testet hetven napig nátronlúgban áztatják.”